Valahogy kimaradt az életemből a 2014-es 'Ki Mit Tube'. Hallottam róla, belefutottam ajánló videókba, de sosem követtem. Nem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán a 2015 Augusztus 20.-ai tűzijátékra kerestem valami programot, ahonnan jó kilátás adódna az eseményre, és képbe került az A38-as hajó, programjai között a 'Lóci játszik' koncertjével. Nem tudtam kik ők, mit játszanak, ezért utánuk kerestem, és így futottam bele a 2014-es szériába. Majd kicsit mélyebbre ástam, megnéztem számos jelentkezőt, zsűri értékelést, lepörgettem a döntőt, meg a 2015-ös zsűri bemutatókat, stb. Bár voltak produkciók, amik minőségén, kreativitásán elismerően bólintottam, humorán nevettem, de alapvetően az összkép mérhetetlenül lehangolt.

Miért nem volt jó?

Egyrészt mert hamar nyilvánvalóvá vált, hogy már maga a kezdeményezés sem más, mint egy netes alapra helyezett X-faktor, vagy Megasztár: ugyan úgy az adott cég (jelen esetben a Vodafone) profitját, ismertségét, PR értékét, és egyéb statisztikai mutatóit hivatott erősíteni, és nem pedig azt a célt szolgálta, amire létrehozták. (Ja bocs, az a profit, és nem a tehetségkutatás...)

A félreértések elkerülése végett: nem azzal van bajom, hogy agyon van nyomva Vodás reklámokkal, 3G-ről, meg lefedettségről, meg úgy egyáltalán vörös az egész esemény háttere. Mert ha ez lenne az ára annak, hogy biztosítja a felületet a tehetséges, kreatív alkotók kiemelésének - ám legyen, semmi gond.

A cég érdekeinek elsődlegessége azonban már az alapkoncepciótól indulóan egyértelmű: valójában nem is akarja senki arra motiválni a youtube tartalomgyártóit, hogy új, kreatív tartalmakat készítsenek. Lehet bármilyen tartalmú videóval pályázni, és ezeket ömlesztve, egy kalap alá veszik az értékelésnél. Az énekest, a zenészt, a táncost, a dekázó zsonglőrt és a sok egyéb nevezőt egymással összevetve értékelik, és (ami rosszabb) hasonlítják össze rangsor állításával, illetve, hogy a zsűri kiket juttat tovább.

Gondolom mindenkinek világos, hogy egy énekest nem lehet egy lapon említeni egy táncossal, egy magát Jézus apostolának tartó jelentkezőt pedig nem értékelhetek az alapján, ami alapján egy rappert.

Kép szövegének fordítása:
"A korrekt elbírálás érdekében mindenkinek ugyan az lesz a feladata: másszatok fel arra a fára"

Másrészt a kialakított zsűrizési rendszer sem segít ezen a helyzeten. Ugye a szeptember 13-ig feltöltött videókról a nézők döntöttek ki jusson tovább, a zsűri maximum irányíthatta kicsit a véleményeket (meg gerjeszthette a hangulatot, erről bővebben mindjárt...), és bár a 15 továbbjutóból már a zsűri szavazta tovább pontozással a döntős 5-öt, ott megint a nézők szavazata alapján született döntés. Ebből az látszik, hogy a zsűri inkább, mint show-elem volt eleve belekalkulálva a versenybe, sem mint szakmai téren ellensúlyozó tényező. És ha már zsűri, akkor erre a témára is kitérnék.

A zsűri (?)

Maga a zsűri összetétele, megnyilvánulásai a versenyzők és egymás felé: megint csak a show részét adták, nem pedig konstruktív, segítő szándékú javaslatokat (maximális tisztelet a kivételnek...). Nem néztem végig sem az összes produkciót, sem az összes zsűriző videót de kevés kivételtől eltekintve a kiválasztott személyek zsűriként való szerepeltetése inkább egy marketinges fogás volt, amivel az adott zsűri személyéhez tartozó netes közösséget mozgósítani lehetett (akár rajongói, akár 'hater' oldalon) a nézettségi statisztikák növelése érdekében.

A zsűritagok többségének hozzáállását úgy gondolom Fülöp Peti tükrözi a legélesebben. Biztosan viccesnek gondolta ahogy kb. teljesen összeszedetlenül, néha még az előadók nevét is cetliről puskázva 'értékelt', valamint biztosan karikatúrát akart állítani a beérkező 'trash' produkcióknak azzal, hogy egy normálisan felvett és/vagy hangosított videót sem tudott összehozni, de ez egy komoly szereptévesztés. Illetve ami ez alapján még bizonyos: nem vette a feladatot a legkisebb mértékben sem komolyan.

Úgy vélem a zsűriben lévő személyeknek példát kell(ene) mutatni hozzáállásban, minőségben és tiszteletben a jelentkezőknek. Különben milyen alapon várjuk el a minőségi produkciókat és a korrekt hozzáállást, ha mi sem tanúsítjuk azt? Ha egy zsűritag személyeskedik és szapul a 'kritikájában', akkor a nézők/előadók feljogosítva érezhetik magukat, hogy személyeskedjenek, szapuljanak a kommentárok között. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Akár tetszik, akár nem, felelőssége van az adott személynek a zsűri feladatkörében. Mégpedig az, hogy a saját szakmai értékítélete alapján meghozott döntésekkel befolyásolja a nézők média- valamint kultúrafogyasztási szokásait, illetve közvetve az interneten tanúsított viselkedését.

Ez lehet túlzottan drámainak hangzik így, de már régen marketinges tananyag, hogy vannak ún. véleményvezérek, akikre emberek sokasága hallgat, legyen szó egy film megítéléséről, vagy akár politikai állásfoglalásról. Na most a zsűritagok pont ilyen véleményvezérek, akiknek kezében volt a lehetőség, hogy formálják az átlag internetezők igényeit azzal, hogy kiemelik a számukra szakmailag/tartalmilag igényes műveket.

A viselkedésre való hatásra pedig egyszerűen az 'adjon Isten, fogadj Isten' elv mentén hat a zsűri: ha tisztelettel áll a versenyzőkhöz, nézőkhöz, akkor nagyobb eséllyel érkeznek hasonló hangvételű kommentek, és alakul ki egy normalizált többségi-közösségi hangvétel ami tompítja azokat akik személyeskednek, és elbátortalanítva a 'trollkodástól' a felhasználókat. Hisz ha a többség szerint nem menő trollkodni, akkor kevesebben éreznek bátorságot arra, hogy trollkodjanak, aki meg mégis, annak nem lesz olyan súlya, hisz a közösség hangvétele tompítja a hatását.

Itt jöhet egy helytálló érv, hogyha sok 'trash' produkció érkezik, akkor azt mégis hogyan vegye komolyan a zsűri? A képlet szerintem nagyon egyszerű: sehogy. A zsűri véleményezzen és emeljen ki olyan előadókat, akik szakmailag kompetens és minőségi munkával jelentkeztek, a többivel pedig ne foglalkozzon. Az nagyon bulváros, ha egy nyilvánvalóan zsé-kategóriás produkcióba törli bele bármelyik zsűritag a 'kritizáló bakancsát', mert a cél egyértelműen a hangulatkeltés és komment-háború szítása általi nézettségnövelés.

A zsűri jelentős része pedig pontosan ezt csinálta: gyatra minőségű értékelő videókban szapult, személyeskedett, elpoénkodta a lényeget, önmagát reklámozta, vagy arra használta fel a felületet, hogy saját gondolatait kifejtse/terjessze. Ergo a zsűri sem a jelentkezőkért volt, hanem vagy a show-ért (=pénzért), vagy saját magáért. (Még egyszer maximális tisztelet a kivételnek aki megpróbálta ezt az egész cirkuszt komolyan venni, és az esemény által nyújtott lehetőséget figyelembe véve professzionálisan hozzáállni... túl kevesen voltak.)

Az eredmény (?)

Mielőtt az eredményről szólnék, kifejteném számomra mi az, ami értékesnek számít egy ilyen jellegű versenyen: egyrészt legyen a pályamű egy új produkció, ne használjon fel létező paneleket, zeneszámokat, egy előadó már létrehozott munkásságát. Ha mégis így tesz, akkor azt alakítsa át saját művészi megközelítésének megfelelően, akár az alapoktól indulva. A következő szint az, ha produkció nem a saját stílusában aktuális trendet követi, hanem valami kísérletező, vagy az aktuális trendet át-/tovább gondoló tartalommal jelentkezik. Legyen a műben továbbá egy ötlet, egy koncepció, vagy egy üzenet ami köré a produkciót létrehozták. Majd jön az, hogy a tehetségét hogyan alkalmazza az előadó: használ-e hozzá valami technikai segítséget (pl.: autotune), vagy csakis saját képességeire támaszkodik? Végül milyen a produkció kivitelezésének minősége egy olyan hasonló stílusú alkotással összehasonlítva, amit profinak mondanak?

Valójában nem pont a döntőbe jutottak és a győztes személye miatt lehangoló az összkép. Nekem is tetszett pl. Mr Klausz - Sorsod Borsod száma, de attól még, hogy a Twin Peaks zenei alapjaira egy élethangulatot jól megragadó szöveget felmondott, még nem adtam volna neki az első helyet. (Arról nem beszélve, hogy a döntős műve ennél érezhetően gyengébb lett.) Az okok amik miatt a verseny összeredménye számomra gyászos, azok a következők:

1) A beérkezett 'trash' tartalom hatalmas mennyisége. Ha már annyit dobálóztam vele, ideje lenne egy kicsit jobban belemenni, mi is ez, hogy 'trash' tartalom? Felületes keresés után nem nagyon találtam épkézláb definíciót a műfajra(?), így kicsit eltöprengve rajta a következőre jutottam: a trash alapvetően céltalan, nincs üzenete amit közvetíteni akar. Kevés előkészítés és tervezés előzi meg, gyakran spontán, improvizatív módon készül. A tartalom sokszor mellőz bármilyen koncepciót, komolyabb kidolgozottságot. Jellemzően nem dolgozik szimbólumokkal, többrétegű történettel, összetett szereplőkkel, előre megkomponált elemekkel. Kevés energiát és szakértelmet igényel, nincs mögötte komolyabb technikai háttér sem. Tehát könnyen, gyorsan, minimális erőfeszítéssel létre lehet hozni és nem, vagy épp hogy csak minimális értéket tartalmaz.

Az hogy zömében ilyen jellegű produkciót neveztek azért elkeserítő, mert ez vagy azt jelenti, hogy

1. úgy gondolták a jelentkezők, hogy a verseny nem érdemel komolyabb erőfeszítést, vagy
2. azt hitték / abban reménykedtek, hogy hamar-gyorsan összedobnak, mondjuk valami vicceset, aztán hátha nyernek, vagy
3. komolyan elhitték, hogy amit csináltak, az valójában jó/menő/minőségi.

Bármelyik okot nézzük is a három közül, mind arra utal, hogy komoly gondok vannak az átlag tartalomgyártók önértékelésével és az igényességről alkotott elképzelésével. Ez egy sajnálatos aktuális állapot, amin viszont lehetne változtatni, pontosan ilyen versenyek által. DE!

2) Zsűri reakciói közül amit leginkább felkaptak és a leghangosabban szólt, az a 'trash' produkciók értékelése körüli komment-háború volt (Újfent maxi-tisztelet a kivételnek...). Erre jól rá is erősített maga a műsor is, illetve az azt támogató média platformok is.

Ez a fajta hozzáállás viszont pontosan romboló, ugyanis ezzel a 'trash' tartalmak készítőit állítják reflektorfénybe, és tudat alatt azt üzeni a netes tartalomkészítőknek, hogy nem az a lényeg mit mondasz, hanem hogy hogyan teszed azt, s ezzel a figyelem középpontjába kerülhetsz.

Sajnos ez élesen visszatükrözi napjaink érték-válságát, felületes, külsőségeken alapuló viselkedési formáit, kezdve a párkapcsolatokon, munkahelyi viselkedésen, vállalati kultúrán át a hétköznapi emberi kapcsolatokig. Azonban ha ezen változtatni akarunk, akkor ne a trash-el foglalkozzunk és helyezhetjük reflektorfénybe! Oda azt kell, amit példa értékűnek akarunk szánni, a trash meg így is, úgy is megtalálja saját közönségét.

3) Mr. Klausz művének a győzelme végső soron az aktuális önértékelési kép és igényszint visszaigazolása a nézők részéről, hiába került be mellette 4 másik produkció, amiben több koncepció, üzenet és szakértelem volt.

Persze a Vodafone szóvivői háríthatnák a felelősséget, hogy nézői döntés született, ők köszönik szépen, mossák kezeiket. Igen, csakhogy ennek az eredménynek a megszületésében a Vodától kezdve a zsűri javán át a teljes média cinkos volt. A zsűrit említettem eggyel feljebb, most jöjjön a Vodafone és a média sara.

A Vodafone sara egyértelműen magában a koncepcióban és a tisztelet hiányában van. Ahogy korábban is jeleztem, azzal, hogy nem kategóriánként ment a nevezés a műsor eleve a populárisabb, könnyebben befogadható tartalmaknak kedvezett, így még annyira sem emelkedhettek ki a szűkebb réteget célzó tartalmak, mintha saját külön kategóriájukban indulhattak volna. A kategóriák hiánya pedig azt sejteti, hogy a projekt-menedzsment osztály nem fektetett komoly munkát egy korrekt, segítő koncepcióba - ergo nem igazán volt meg a tisztelet sem a téma, sem a műfajok, sem a jelentkezők irányába.

A média pedig mintegy öngerjesztő körként tovább erősíti az aktuális tendenciákat. Nyilván a média azon szegmense ami kíséri a versenyt (főleg online média), igyekszik minél több klikket, nagyobb nézettséget bevonzani, így olyan tartalmakat fog megosztani, olyan híreket fog generálni, amik az emberek zömét foglalkoztatják.

Talán mert az emberek többségének érték/igényszintje közelít a trash-hez, ezért egyfajta ön- és visszaigazolásként fogyasztja is amit a média megoszt a versennyel kapcsolatban. Mivel pedig egy jelentős tömegről van szó, itt belép a közösségi hatás: ha sok ember szereti -> menő -> ha te nem szereted -> gáz vagy; ez pedig pont egy nívósabb tartalmak kialakulásával szemben semleges, vagy épp ellenséges közeget gerjeszt, mivel az nem minősül menőnek.

Látható, hogy ez egy ördögi kör, amit nehéz megtörni, mert akkor automatikusan jó ideig széllel szemben fog vitorlázni mind a média, mind a zsűri. Viszont úgy gondolom hogy az alkotói és fogyasztói közösség jelentős részére lehet(ne) hatni, mivel sokan inkább csak sodródnak a közösségi hatással, és lenne igény komolyabb tartalmakra (legalább is nagyon remélem, hogy ez így van...). Ha nekik a média és zsűri ajánlása által újító tartalmakat mutatnának, lehet, hogy a közösségi hatás szépen-lassan eltolódna egy olyan irányba, ami az igényesebb tartalmak létrehozására egy motiváló és inspiráló közeget teremtene.

Ehhez viszont sok-sok erőfeszítés, türelem, pénz és idő kell. Valamikor viszont el kell kezdeni, hogyha a fogyasztói igényeket és elvárásokat értékteremtő irányba akarják terelni, mert minél később fognak neki, annál több erőfeszítést fog követelni a tendencia megfordítása. (Már ha egyáltalán meg akarják fordítani...)

Hogyan lehetett volna jobb?

Sokszor támadnak visszakézből az egyszeri véleményezőre, miután alaposan kielemezte a hibák hátterét, hogy javasoljon már' megoldást, mert különben nem ér az egész semmit. (Pedig ezzel a kamu-érvvel nem lehet semmissé tenni a hibákat amire rámutat az elemzés, maximum felelősséget lehet lerázni, vagy a megoldás elodázásra jó. Egyik sem egy felelősségteljes és kompetens hozzáállás ismérve...). Úgyhogy én megpróbálok javaslatokkal is élni, hogyan lehetne a koncepción javítani.

Minimum az lett volna a korrektebb elgondolás, hogyha kijelölnek főbb kategóriákat. Például tánc, ének, zenekarok, előadói produkció (itt elfért volna a paródia, akár drámai-színészi előadás is, vagy egy poénosnak szánt gag), websorozat, vlogger, és lehetett volna egy egyéb, ahová mehetett volna minden más, ami egyik előző kategóriába sem fért volna bele.

A döntőbe jutás menetével kapcsolatban meg szerintem el kellene felejteni azt, hogy egy darab új produkció alapján szülessen ítélet. A középdöntős szűrő még oké: ha oda nem küldenek be kellően értékelhető produkciót az valóban ne jusson tovább. De amelyik nevező már bejutott a középdöntőbe, ott szerintem nem érdemes csak egy új produkció alapján eldönteni a továbbjutást. Mindegyik továbbjutótól legalább minimum 2-3 új művet kellene kérni, és annak az összesített értékelése alapján lenne célszerű meghozni a döntést, ki jusson a döntőbe.

Ez talán kegyetlennek hangzik, hisz így baromi rövid idő állna rendelkezésre új pályamunkát alkotni, viszont ezzel tesztelve lenne a nevezők elkötelezettsége, illetve hogy mennyire stabil minőséget tudnak hozni. Ezzel el lehetne kerülni azt, hogy olyan előadók jussanak esetleg a döntőbe, ahol csak egy véletlenül jól eltalált produkció hozta meg a sikert, de valójában hosszabb távon nem tudják azt a szintet hozni, ezáltal kiejtve másokat, akik ennél sokkal jobban teljesítenek, de a lépés pont abban az egy esetben nem jött ki.

Továbbá értem én, hogy a klikkvadászat, meg a nézettség gerjesztése miatt a döntőbe került 5 jelentkező közül a nézők szavaznak, viszont ez szinte minden esetben garantáltan szimpátia szavazás lesz, ami nagyon ritkán jár kéz a kézben a ténylegesen kreatív, új tartalmat létrehozó tehetség elismerésével. Ezzel most nem akarom leszólni az átlag nézőt, mert attól még lehet egy produkció minőségi, amire a többség szavaz, viszont úgy gondolom a többség kevésbé értékeli az előre mutató, újító szándékú tartalmat, mint sem azt, ami trendi, megszokott, már elfogadott.

Ennek ellensúlyozására kiválóan alkalmas lehetne a zsűri különdíja, főleg ha kategóriánként osztanák. A zsűri így ki tudná emelni azokat a tartalomgyártókat, akik tényleg újító, kreatív, egyedi tartalommal jöttek. Amellett, hogy ez egy nagyon fair hozzáállás lenne, még azzal a plusz előnnyel is járna, hogy így még több komolyabb, művészibb tartalmat vonzana be, hisz ezek az előadók talán eleve a zsűri díjára hajtanának. Plusz ez sokkal szélesebb körű figyelmet irányítana az eseményre, még szélesebb felhasználói köröket érve el (és még jobban pörgetve a Vodafone statisztikáit...).

 A zsűri ellensúlyozó szerepét amúgy már az elődöntő előtt is be lehetett volna vetni, mert a 'népítéletet' lehetett volna finom hangolni. Mondjuk minden zsűritag kap fix 10 pontot, és azokat szétszórja az általa minőséginek ítélt produkciók között. Miután minden zsűritag pontozott, a nézői szavazatokat súlyozzák ezekkel a pontokkal, vagy akár csak a legtöbb 5 zsűri szavazatot kapó produkciót bejuttatják a középdöntőbe a nézők által megszavazottak mellé.

Végül pedig ezt az egészet meg lehetne dobni egy olyan koncepcióval is, ahol egy-egy zsűritag pártfogásba vehetne egy-egy tartalomgyártót, aki(ke)t segítene promózni, vagy esetleg magával vinné saját eseményeire, bevonná őket saját projektjeibe, stb. Még ha ez csak amolyan személyes PR érték növelő látszat-jócselekedet is lenne a valóságban, ha már egy Puzsér Róbert, vagy egy Szirmai Gergely kaliberű youtuber megosztja az általa kiválasztott előadók produkcióit, az onnantól kezdve egy akkora lökés a nézettségben, hogyha kellően eltökélt az előadó, akkor szívós munkával ebből komolyan profitálhat. A pártfogóknak meg igazából nem lenne olyan nagy plusz, amit ne tudnának bevállalni, illetve akkora pluszt vállalnak be, amekkorát elbír saját karrierjük/magánéletük.

Ez az egész miért nagyon rossz így?

Röviden: az elszalasztott potenciális lehetőség miatt, ami ebben a műsorban benne van...

Oké, fel lehetne hozni az eddigiekkel szemben, hogy miért is akadok fenn mindezen, hisz minden tehetségkutató ezt a receptet követi, egy kaptafára készül az összes, miért is várok el többet a 'Ki Mit Tube'-tól?

Nos, legelső körben azért is várok el többet, mert ha mindenki megelégedne azzal, ami éppen most van, az minimum azt eredményezné, hogy nem készülnek újító tartalmak, rosszabb esetben az újítás teljes gátja lesz. Ehhez kapcsolódik a másik, és szerintem fontosabb érv is.

Azért kellene egy ilyen tehetségkutatót, mint a 'Ki Mit Tube' sokkal normálisabban, és a jelentkezők felé tényleges tisztelettel hozzáállva megalkotni, mert az internet, mint média- és kultúrafogyasztási platform még inkább hangsúlyosabbá fog válni a jövőben. Ha most az átlagos internetes felhasználókat arra buzdítjuk, hogy újító, kreatív és hozzáadott értékkel bíró tartalmat készítsenek, illetve ilyen tartalmakkal ismertetjük meg őket, akkor sokkal nagyobb lehet az esély arra, hogy ilyenre egyre nagyobb igény lesz. Ez hosszabb távon a kultúra- és médiafogyasztási színvonal növelését is magával vonja majd.

Ráadásul az internetes tartalmak legnagyobb fogyasztói a tinédzser korosztály. Ha bennük sikerül elültetni az igényt az ilyen tartalmak fogyasztására és/vagy létrehozására, azzal egy hosszú távú befektetést teszünk az egész ország jövőbeli kulturális igényességének fejlesztésére. (És ki tudja milyen, akár világszintű tehetségek bukkanhatnak elő...)

Sajnos a 'Ki Mit Tube' jelenleg csak egy marketing-cél, egy jól mutató szám a Vodafone statisztikájában, és körülbelül ennyire is bánik tisztelettel és megbecsüléssel a jelentkezőkkel. Amíg az alapkoncepció és a vállalat hozzáállása nem változik, addig ez a platform sem lesz több, mint egy kereskedelmi TV-s nézettségvadász bulvárműsor, és csak egy újabb elszalasztott lehetőség volt (és látva a 2015-ös videókat nagyon úgy tűnik, hogy az is marad).