...avagy kit is lehet valójában igényesnek nevezni?

Múltkor a BKK egyik buszán utazva azt láttam, hogy az egyik plafon-borító panel nincs rögzítve felül, és himbálózik jobbra balra, hol az ablaknak, hol a kapaszkodó korlátnak csapódva. Olyan szomorú érzés kerített hatalmába, mint amikor például egy roncs autót látok közlekedni az úton. Ilyenkor azt szoktam magamtól kérdezni: miért is vannak ezek az úton? Miért nem lehet ezeket igényesen megjavítani, vagy ha ez nem lehetséges, akkor újat venni, és a régit bezúzni, újrahasznosítani, vagy valami ilyesmi.

Egy kedves ismerősöm viszont jogosan rávilágított: jobb lett volna, ha kimarad egy járat, és az embereknek várnia kellett volna? Ezen felvetés nyomán elkezdtem felülvizsgálni az igényességről alkotott felfogásom.

Az igényesség jelen korunk egyik eléggé divatos, sokszor és széles körben használt (talán már el is csépelt) kifejezése. Tulajdonképp az élet talán minden területére lehet használni, kezdve az öltözködéstől, a viselkedésen, kultúra-fogyasztási szokásokon, higiéniai állapoton, gyereknevelésen át a környezethez való viszonyulásig. Azonban, hogy mit is jelent az igényesség, már egyáltalán nem egyértelmű.

Kiindulópont és cél

Induljunk ki először magából a szóból és építkezzünk lépésenként:

• Igény: szükséglet valami iránt, indíttatás egy hiányállapot megszüntetésére, legyen az fizikai, vagy szellemi, illetve ide fűzném még az igény irányának kérdését is. Ugyanis az igény irányulhat
  • saját magunkra (pl.: megvenni egy bőrdzsekit, mert arra vágyok)
  • a személytől a külvilág felé (pl.: egy srác elvárja a barátnőjétől hogy karcsú legyen)
  • a külvilág felől az adott személy felé (pl.: azzal bíznak meg, hogy egy 'STOP' feliratot fessek az egyik kereszteződésben az útra).
• Igényes: olyan személy, aki számára nem elégséges, hogy az életében jelen lévő különféle irányú igényeket a rendelkezésre álló lehetőségek közül alapszíntűnél rosszabbal elégítse ki, hanem inkább alap-, vagy annál magasabb szintű lehetőségekkel él/fogyaszt. (Alapszintűnek gondolom azokat a lehetőségeket, amik az adott szükségletet kielégítik, de azon kívül nem hordoznak semmilyen plusz értéket az igény támasztója/kielégítője számára.)
• Igényesség: egyfajta életvitel, folyamatos törekvés, amelyben is az adott személy igyekszik a különböző irányú igényeket az élet lehető legtöbb területén igényesen kielégíteni.

A fenti listából látszik, hogy ez minden ember esetében egyéni és szubjektív lesz, hogy mi minősül igényességnek, de úgy gondolom, ha a fogalmat általánosan lehet alkalmazni az élet szinte minden területére, akkor az is lehetséges, hogy egy, a lehető legszélesebb körben használható, hatékony definíciót állítsunk annak, mit is nevezhetünk úgy, hogy igényes élet.

Mivel nem támaszkodok meglévő forrásokra, csak saját eszmefuttatásra, természetesen így a megalkotott definíció teljesen egyéni lesz, és bizonyosan nem tökéletes.

Gondolatmenet I. - Egyéni igények

Kiindulásként vegyük alapul a fenti említett példámat: valaki egy rozzant tragacs autóval közlekedik. Koszos kívül-belül, szennyezi a környezetet, rozsdásodik, tele van műszaki hibákkal és drága a fenntartása. Tekinthetjük igénytelennek a tulajdonosát? Úgy gondolom ennek megítélése számos tényező függvénye.

Az autót koszosan használni, szerintem tekinthető igénytelenségnek: a tulajdonosnak meg lenne a lehetősége kitakarítani, nem lenne szükség komolyabb anyagi ráfordításra, inkább időben és energiában nagyobb befektetés.

Viszont az, hogy a tragacs műszaki hibákkal küszködik, régi, elavult darab, könnyen lehet, hogy az illető anyagi helyzetének az eredménye, és egyszerűen nem tud megengedni magának jobbat. Itt felmerül a kérdés, hogy tömegközlekedéssel lehet-e és ésszerű-e pótolni, hogy költséget spóroljon, sem mint folytonos szervizelésre pénzt költsön. Ahol nincs rugalmas tömegközlekedés, ez nyilván ki van zárva, illetve akkor is, ha mondjuk családját fuvarozza vele egy apuka. Ám ha egy egyedülálló férfiról van szó, már lehet, hogy felelőtlenség érzelmileg kötődni és/vagy ragaszkodni a tragacshoz, ha nincs pénze azt egy műszaki és esztétikai hibáktól alapvetően mentes állapotra javíttatni. Továbbá pénzt spórolna és környezetét is kisebb terhelésnek tenné ki, ha tömegközlekedéssel utazna.

Látszik, hogy az anyagi helyzet, azaz a rendelkezésre álló lehetőségek egyértelműen befolyásolják, hogy igényesnek gondolhatjuk-e az adott embert a döntései/választásai alapján.

Fordítsuk meg a példát az ellenkező irányba: egy családos férfinak luxus kategóriás sportautója van, viszont magas törlesztő részletek miatt sem spórolni nem tud, sőt megélhetési gondjai is vannak, ami rosszul hat a családjára is, továbbá a sportautót sem tudják praktikusan kihasználni. Az a felfogása, hogy ő megérdemli és magára igényes, ezért vett ilyen autót.

Tekinthető ő igényesnek? Elméletileg igen, mert olyan autót választott, ami számára plusz értékkel bír, és anyagilag meg tudja engedni magának. Itt a kérdés leginkább az, hogy igényesnek tekinthető-e az a személy, aki úgy akarja saját vágyait magasabb szinten kielégíteni, hogy mások számára (jelen esetben a férfi családjára) ez negatívan hat ki?

Ez utóbbi példánál is, illetve az előző roncs-autós példánál is előjön a szubjektív, egyéni érdeklődés/vágyak/értékítélet kérdése. Mi van, ha az okoz örömet, hogy régi roncs autót birtoklok? Vagy attól érzem magam elégedettnek, ha egy luxus sportautóm van? Vagy (hogy ne csak anyagi birtoklásra hozzak példát, hanem cselekvésre is) ha én olyan tempóban szeretek dolgozni, ami miatt hátráltatom a kollégámat a határidő teljesítésében?

A vágyak alapvetően meghatározzák az igényeket, viszont szerintem fontos tisztázni, hogy ezek a vágyak milyen indíttatásúak. Azért igazgatja valaki olyan sokáig az öltözékét, haját a mosdóban, (miközben egy kézmosással eláztatja a helyiséget), mert arra vágyik, hogy tökéletes legyen a megjelenése, vagy azért mert szeretne megfelelni a munkatársak által támasztott 'megjelenési versenynek'? Mert ha ez utóbbi az eset, úgy a megjelenés csak a munkatársak által támasztott igények szempontjából értékelhető igényesnek, a személy szempontjából nem.

Kép szövegének fordítása:
"Olyan dolgokat veszünk meg, amikre nincs is szükségünk, abból a pénzből, ami meg sincs, hogy olyan embereket nyűgözzünk le, akiket nem is szeretünk."

Vagy, ha ugyan ez a személy csak beképzeli a munkahelyi 'megjelenési versenyt' miközben ezt senki nem várja el, és alapesetben neki sincs indíttatása ennyire tökéletes megjelenésre, akkor ez egyáltalán nem tekinthető igényességnek, mivel nincs erre a tevékenységre sem belső, sem külső indíttatású igény. (Ráadásul mivel úszik utána a mosdó, így a környezetére sem tekinthető igényesnek.)

Szintén gyakori viselkedési forma, hogy az élet bizonyos terén mutatott igényesség egyfajta kompenzáció (vagy esetleg takarózás) más területeken való igénytelenség miatt. Egy kicsit durva, sarkított, de szerintem releváns példa: némely nő sokszor túlzásba vitt igényességgel akarja gyermeke számára mindenben a legjobbat megadni, többek között ideje szinte egészét is, miközben saját szerelmi életére, hobbijára, egyéb személyes vágyaira nem akar/mer időt és energiát fordítani az elszenvedett csalódások, vagy esetleges kudarcoktól való félelem miatt.

Ilyenkor a gyermeknevelés igényessége által elért sikerek kompenzálják az egyéb vágyak beteljesülésének hiányát. Nyilván nem lehet elítélni az anyát amiatt, hogy gyermeke számára a legjobbat akarja, viszont szerintem az egyértelmű, hogy az ilyen, gyermeknevelés terén tanúsított nagyfokú igényesség túlzás, egyfajta gerjesztett, néha erőn felüli rajongás, és nem tisztán a gyermek iránti őszinte szeretetből fakad.

Saját magával szemben az anya sok területen hanyag, nem adja meg saját maga számára amit vágyai diktálnak, és ezt szerintem lehet egyfajta igénytelenségnek tekinteni. Ha az anya tényleg őszintén magába néz, és a gyermekén kívüli vágyainak is teret enged, lehet, hogy a gyermeknevelés igényességének intenzitása nem lenne olyan magas fokú.

Azért boncolgattam az utolsó példát ilyen részletességgel, mert meg akartam mutatni, hogy az igazi igényesség felmérésére valójában csak saját magunk számára van lehetőség, vagy olyan ritka esetben ha nagyon alaposan ismerjük a másik fél személyiségét és hátterét. Saját magunkkal szemben is csak akkor tudjuk felmérni az igényességünket, ha őszintén és kendőzetlenül tudjuk átgondolni mi a kiinduló indoka vágyainknak.

Gondolatmenet II. - Külső elvárások

Eddig olyan példákat hoztam fel, ahol egyéni indíttatású igényekről volt szó. De mi van abban az esetben, ha nincs is meg az igény valami iránt, holott jellemzően meg szokott lenni az emberekben? Ráadásul az adott személynek ez nem is hiányzik, jól érzi magát nélküle. Tekinthető ez igénytelenségnek?

Úgy gondolom ennek megítéléséhez valahogy meg kellene határozni, hogy van-e és ha igen, hogyan körvonalazható az igények azon köre, amik minimálisan elvártak az egyénnel szemben.

Első gondolatom az volt, hogy az egyénnel szemben minimálisan elvárt igényesség mindenképpen az adott népcsoportra jellemző kulturális és szociális értékrend határozza meg a nevelésen keresztül. Ezeknek van egy kimondatlan, hallgatólagosan megállapodott minimuma, aminek a követését elvárják a közösség egyes tagjaitól. Ezen felül nyilván lehetnek egyéni igények és motivációk, de ha egy egyén ezen minimum igények közül nem követ akár egyet is, az a közösség rosszallását, kiközösítést, vagy súlyosabb következményeket vonhat maga után.

Viszont jelen korunk erőteljes globalizációs trendjei miatt sok szociális viselkedés és elvárás összemosódik, így ezt (is) alapul véve továbblépnék és egy általánosabb szintet is figyelembe vennék. Úgy vélem, hogy van az elvárt szociális és kulturális igényeknek egy olyan szintje, ami bármely országban, kultúrában élő emberrel szemben elvárható. Szerintem ezeket leginkább egy átlagos ember alapvető fiziológiai szükségleteivel lehet párhuzamba állítani. A legalapvetőbb emberi igények közé talán ezeket lehetne sorolni:

• igény az emberi élet épségét biztosító környezet létrehozására és fenntartására
• igény az alapvető fizikai szükségletek kielégítésre (étel és folyadék fogyasztás, alvás, szexualitás)
• igény egy legalább alapfokú kommunikáció létrehozására, fenntartására, művelésére
• igény a közösség fenntartására irányuló utódnemzésre, óvására és felnevelésére

A fenti listából a szexualitást, mint alapvető fizikai szükségletet, valamint az utolsó pontot modern korunk liberális társadalmi felfogása szempontjából megkérdőjelezhetőnek érzem. Egyrészt fellelhetők már olyan viselkedésminták, hogy az egyén teljesen aszexuálisan él, másrészt a családalapítással kapcsolatos igényekkel szemben sok fejlett társadalomban az egyéni igények kerültek előtérbe. Mindezek ellenére mindkettőt alapvető emberi igények közé sorolom, mert logikusan nézve az emberi közösség fenntartása céljából elengedhetetlen ezek megléte.

Az előbbiek nyomán talán kimondható, hogy az igények három szinten rétegződnek egymásra:

1. az első az általános emberi alapigények, amik nagyon nagy eséllyel minden emberre jellemzők.
2. ehhez adódik hozzá a népcsoport/közösség kulturális és szociális elvárásai
3. végül az előző két réteg szűrőjén áttörnek az egyén saját, személyes indíttatású igényei.

Konklúzió - mit nevezhetünk "harmonikus" igényességnek?

Úgy vélem talán sikerült az ember igényeit meghatározó legtöbb faktort összegyűjtenem, , így ezek ismeretében most kísérletet teszek definiálni azt, hogy mit neveznék én "harmonikus" igényességnek.

Harmonikus igényesség az, amikor az egyén, tudatában a legalapvetőbb emberi, valamint közösség által minimálisan elvárt igényeknek, felismeri saját a magára, és a külvilág felé irányuló vágyai mögött meghúzódó pontos motivációit, miközben érzékeli a külvilág felől felé irányuló igényeket, tudatosan és folyamatosan arra törekszik, hogy ezen igények lehető legnagyobb részét legalább alapszinten, vagy annál hatékonyabban/magasabb szinten elégítse ki a rendelkezésre álló lehetőségeket és erőforrásokat kihasználva, és ezáltal egy olyan optimumra törekedjen, hogy miközben önmaga számára harmonikus elégedettséget teremt, más személyt ne akadályozzon, károsítson meg saját igényeinek kielégítésével, illetve a környezetét, az őt körülvevő természetet se rongálja, károsítja meg.